Kedves barátaim, akik ellátogattok hozzám és meghallgattok!

Örömmel osztom meg veletek az én mai napomat.

Olyan nagy mérföldkövet tettem meg az új úton, hogy ezt meg kell osztanom veletek.

Reggel azzal a kérdéssel ébredtem: mit tegyek a szebb és boldogabb jövőért?

A válasz a lelkem mélyéről érkezett: békülj ki a világgal és önmagaddal!

Bocsáss meg mindenért, és mindenkiért!

Azzal kezdtem, hogy elővettem egy fehér papírt, és két listát írtam. Az egyiken azok szerepeltek, akik fájdalmat, és csalódást okoztak, a másikon pedig saját hibáim, tévedéseim szerepeltek, és azok az emberek, akiket én bántottam meg.

Mindent, és mindenkit számba vettem.

Végig pörgött a szemem előtt az egész életem. Én csak írtam és a könny csak úgy dőlt a szemeimből. De úgy éreztem, itt az ideje, hogy szembenézzek önmagammal.

Sokszor terveztem már ezt a lépést, és csodálatos volt végre megtenni. Szinte magától teltek a sorok. Azon kaptam magam, hogy a végére értem. Minden fájdalmam ott hevert előttem, írott formába öntve.

A következő lépés az volt, hogy listáimmal a kezemben sorba vettem mindenkit.

Egy csodás helyre képzeltem magunkat, egymás szemébe néztünk és megöleltük egymást, (független attól, hogy ő bántott engem vagy én őt,) közöltem vele, hogy szeretném, ha elfogadnánk egymást és a megbocsátás által, elengednénk minden sérelmet. Elmondtam azt is, hogy mindketten megérdemeljük a szabadságot és a szeretetet. Ezután boldogan elbúcsúztunk.

 Ezt követően jött a következő a listán. Mindezt addig folytattam, míg egyedül nem maradtam, tele megbocsátással. Valami azonban még hátra volt: kibékülni a legfontosabb emberrel, önmagammal. Mert lássuk csak be. Minden hiába való lenne, ha én, haraggal telve lennék egy olyan ember iránt, akit minden egyes pillanatban érzékelek, és úgy hívom, hogy ÉN. Nélküle lássuk be, semmi vagyok. Neki, muszáj megbocsátanom!!! Sőt szeretnem kell. Bíznom benne, mert rajta múlik az egész új kezdetem, és végem…

Nem hagytam cserben! Neki is megbocsátottam. Feloldottam végre minden fájdalma és hibája alól. Elfogadtam olyannak amilyen.

Hatásos volt, én nem hittem, hogy egy ilyen cselekedetnek ekkora feloldozó hatása van.

Barátaim! Szeretettel ajánlom mindannyitoknak! Engedjetek el minden sérelmet, mert csak magatoknak tesztek rosszat, annak az embernek, aki a legtöbbet érdemli és a legjobbat tőletek. Ne hagyjátok szenvedni!!!

Még a szex sem ugyan az! Terheitektől felszabadulva, jobban átadhatjátok magatokat. Teljesen átélhetitek azt a csodát, amit a szerelem adhat. Ezzel igazi boldogságot adhattok társatoknak. Próbáljátok ki! Nekem bevált.

Most mennem kell, hogy megtegyem a következő lépést, amelyet szintén majd megosztok veletek barátaim.

Addig is jó utat nektek is, várom soraitokat.

Szeretettel: MIMI.