Most megosztom veletek a múltam egyes részleteit és azt, hogyan léptem ki a nyomasztó emlékek, megbocsáthatatlannak tűnő sérelmek fogságából.
Egyke gyerekként nőttem fel, legnagyobb bánatomra. Mindezek ellenére, nem lettem az a kislány, akiről azt mondhatjuk, hogy a szülei tenyerükön hordozták, bár sokan ezt vélték, hiszen köztudott, hogy az egykék, azok egykék.
Engem nem terveztek.
Túl korán érkeztem.
Anya annak ellenére ragaszkodott hozzám, hogy édesapám nem akarta, hogy megszülessek. Így kezdődött…
Ezt követően, még egy pechem volt, leánygyermekként láttam meg a napvilágot. Apa ezt mai napig nem heverte ki. Szüleim állandó anyagi gondokkal küzdöttek, sokat nélkülöztünk, de főleg lelkileg. Alig voltunk együtt, mert nekik mindig munkával telt az idejük. Kisebb koromban nagymamám vigyázott rám sok-sok napon és éjjen át (ő volt az egyetlen igaz barátom) hét éves korom körül édesapám inni kezdett. Sokszor megvert és állandóan büntetett. Soha semmit nem tudtam jól csinálni, számára bármit tettem, az csak rossz lehetett. Édesanyám soha nem állt ki mellettem, sőt az apától megélt sérelmei is rajtam csapódtak le. Gyermekkorom azzal telt, hogy alig vártam, hogy felnőhessek…
Barátaim nem lehettek, csak titokban, mert sehova nem mehettem, senkivel nem barátkozhattam. Még a könyvtárba, vagy az iskolai rendezvényekre sem engedtek el. Ezért az osztálytársaim kicsúfoltak. Különcként nőttem fel. Vágytam a társaságba, de az én kis világom egész más volt, mint a valóság. Volt egy kis sarkom az ajtó mögött és oda húzódtam minden elöl, az én mesebirodalmamba, ahol megálmodtam a jövőmet. Csak ez tartotta bennem az életkedvet. Hittem abban, hogy Isten létezik és vigyáz rám. Tudtam, hogy megtalálom majd az igazit, egyszer lesznek gyerekeink és úgy gondoltam akkor majd minden nagyon jó lesz.
Megismertem a nagy ŐT.
Valóban álmaim hercege (most is). De a szüleim szerint nem illett hozzám. Ez is egy tiltott szerelem volt, mert szerintük én kevés voltam ehhez a fiúhoz; meg voltak győződve arról, hogy csak a szex az, amire én kellhetek ennek a fiúnak.
Életemben először, nem engedelmeskedtem az akaratuknak.
Látszólag elfogadták, hogy a fiú mellett döntöttem, de minden lehetséges alkalommal vitáink voltak miatta.
Azután tizenhét éves koromban a szakmunkásvizsga után közöltem a szüleimmel, hogy érettségizni szeretnék. Ez volt az a pont, amin már nem tudtunk megegyezni. Az apám azt mondta, hogy nem fog eltartani tovább, vagy pénzt adok haza, vagy elmehetek otthonról. Én a költözés mellett döntöttem. Egyedül mentem albérletbe, egy idős házaspárhoz. Felnőttem…
Nem lehettem boldog, mert az ő családja sem fogadta el a kapcsolatunkat. Kevésnek tartanak a mai napig, és ahol csak lehet belém kötnek. A legfájdalmasabb pontjaimba (gyerekek) döfik rosszindulataikat. (A gyerekek is rosszak, mert én vagyok az anyjuk.).
Elkezdtem valamit: bizonyítani.
Minden áron meg akartam felelni, az elvárásoknak. Minden erőmmel arra törekedtem tizennyolc évig, hogy bebizonyítsam, lehetek jó ember, nő, anya.
De ebben a nagy bizonyításban elfelejtettem egy nagyon fontos dolgot, amire most a választerápia rávilágított, hogy önmagam legyek.
Teljesen őrületbe kergettem magam.
Ám az igazság az, hogy hiába leszek olyan, amilyet szeretnének, akkor se leszek számukra jó, mert nem szeretnek…
Nekik is szörnyű lehet, mert ha folyton gyűlölködik az ember, akkor ez a gyűlölet veszi körbe minden pillanatba. Szóval ez így nem mehet tovább…
Tiszta lappal kell indulnom.
Olyan területre értem, ami számomra még új, de lépnem kell ahhoz, hogy boldog lehessek és végre a családomat is azzá tegyem.
Köszönöm, hogy meghallgattatok barátaim.
Ha van kedvetek, gyertek és kísérjétek végig a változás útját, napról napra.
Várom a támogatásotokat.
Ígérem, igaz barátotok leszek, és olyannak fogadlak el titeket, amilyenek vagytok.
Nincs annál nyomasztóbb, mint egyedül és kilátástalanul állni az életben. Szexről, szerelemről, gyerekekről is szívesen várom hozzászólásotokat, hisz arról nem számoltam be, hogy mennyi tapasztalata van a tizennyolc éves házasságnak. Sok nehéz helyzet, sok szex és három csodás gyermek olyan gazdagsággal áldott meg, amit szívesen megosztok veletek.
